Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A dogonok Szíriusz holdja

 
Kósa Tamás cikke a Harmadik Szem 1992 októberi számában.
 
 
 
     Az afrikai Mali egy fennsíkján él a dogon törzs. Meghökkentően alapos csillagászati ismereteik a tőlünk nyolc és fél fényévre levő fehér törpére, a Szíriusz B-re koncentrálódtak. Elég pontos ismereteik vannak e csillag helyzetéről, pályájáról, gravitációjáról. A láthatatlan kísérő ötvenévenként megkerüli a Szíriuszt, s ezt a dogonok megünneplik. A szertartáshoz szükséges kellékek egy részét ötszáz évesre becsülik, azaz e szemmel láthatóan primitív nép legalább fél évezrede tud a Szíriusz kísérőjéről, amit Wilhelm Bessel königsbergi csillagász csak 1844-ben fedezett fel. A legkézenfekvőbb magyarázatnak az látszik, hogy ezt a rendkívüli tudást a dogonok ősei földönkívüli látogatóktól szerezhették. Ám mivel ez utóbbiak léte nem bizonyított, a témát a fantasztikum régióiba száműzték. Magyarul is megjelent Dieter B. Herrmann könyve, a Sirius-rejtély, amelyben ókori egyiptomi csillagászok, dogonoknál járt hittérítők a feltételezett "felvilágosítók". Ez ugyan nem zárható ki, de a kérdésekre még hozzávetőleges választ sem ad.

Kriston Endre munkája



A hopik Kasskarája

Mennyi de mennyi, a mai tudománynak fittyet hányó mítoszt, legendát őriznek a régi, sokszor ismeretlen eredetű népek! Az arizónai (USA) hopi indiánok például világpusztulásokról tudnak, emlegetnek egy, a Csendes-óceánba elmerült mesés kontinenst (vö:Ataisz), sőt sajátos ismereteik vannak Amerika benépesítéséről is. Az Ezekiel próféta által a Bibliában leírt égi járművet űrhajónak nevező Josef Blumrich (egykori NASA-alkalmazott) járt a hopiknál, beszélgetéseikből könyv született. Elmondták neki, hogy az emberiség ma a negyedik világban él, az előző három tragikus módon pusztult el. Pusztulás vár a Csendes-óceánban fekvő Kasskarára is, ez a fejlett civilizáció úgy süllyedt el, hogy csak a Húsvét-sziget maradt belőle. Beszéltek a hopik Atlantiszról is. S mivel történeteik igen jól illettek Platón Atlantisz-legendájához, készen volt a kritikusi magyarázat: a tanuló hopi fiatalok olvasták Platónt és másokat, az otthoniak pedig beépítették mondavilágukba az új ismereteket.


Fehér Medve meséi

Lássunk néhány részletet, ezt már Frank Waters könyvéből, a Book of the Hopis (A hopik könyve)-ból. A második világpusztulásról mondják: "A hegyek a tengerbe estek nagy csobbanással, a tengerek, óceánok elárasztották a földet, és amint a világ az élettelen térben kavargott, szilárd jéggé fagyott. Ez volt a második világvége... Minden elem, amiből a második világ állt, jéggé fagyott... élettelenül, egészen a földi emberig."
A hopik a harmadik katasztrófa után indultak a trópusi délről. A megsemmisülést azzal kerülték el, hogy nádtutajon keltek át a tengeren, mások pedig a tenger alatt éltek.
Blumrichnak sikerült szóra bírnia a hopik vezetőjét, Fehér Medvét, aki Kasskara (csak nem a mesés Mu kontinens lehetett?) pusztulását így mondta el: "Kitört a háború egy másik földrész lakóival. Kasskara elkezdett lesüllyedni az óceánba, nem negyvennapos vízözönben, mint a Bibliában áll. Csak a legmagasabb pontok maradtak szárazon, ezek közül valók a mai dél-tengeri szigetek. A hopik visszavonulni kényszerültek. Ebben segítettek a kacsinák." (A kacsina tekintélyes tudós, elit. A Toonaotekha bolygóról valók voltak. Ez az égitest messze van a földi Naprendszertől.) "Csodálatos, hatalmas emberek voltak, akik mindig segítségre, nem pusztításra álltak készen" - állapítja meg a Fehér Medve. Addig nincs "baj" a mítoszokkal, amíg nem lépik át a mese nyilvánvaló határát. Ám ha betévednek a tudomány felségterületére, biztosan támadni kezdik.

További képek Kriston Endrétől



3000 évvel a nulladik óra előtt

Nem kis feltűnést keltett a hetvenes években a német riporter, Karl Brugger könyve, az Akakor krónikája. Brugger a brazíliai mongulala törzsnél járt, magnóra vette az 'istenek' által majdnem 15 ezer éve kiválasztott nép történetét. Tatunca Nara, egy mesztic törzsi vezető mesélte el, mi történt a nulladik évtől 12453-ig, azaz Kr.u. 1972-ig. "Akakor krónikája, népem története akkor kezdődik, amikor az istenek elhagytak bennünket" - kezdődik a megdöbbentő legendasor. A beszámoló első része megegyezik nagyjából azzal, ahogyan ma a vadság korát tanítják, ahogyan elképzeljük. Aztán megjelentek az idegenek. "Atyáink hagyománya szerint ez háromezer évvel a nulladik óra előtt volt, a fehér barbárok időszámítása szerint Kr.e. 13ezerben. Akkor aranyosan fénylő hajók tűntek fel az égen. Óriási fényjelek világították be a síkságot. Rengett a föld, dörgött a dombok fölött. Az emberek tisztelettel meghajoltak a nagyhatalmú idegenek előtt, akik azért jöttek, hogy birtokba vegyék a Földet." Az idegenek Svertának nevezték hazájukat, amely a mindenség mélyén található. Ott éltek ősatyáik. Valószínűleg galaktikus birodalom volt az övék, sok-sok bolygót felügyeltek, népesítettek be. Az ősatyáknak 130 családja jött a Földre, hatszáz év után azonban visszatértek. Akakor, az Ugha mongulala birodalom fővárosa ekkoriban épült, a korábbi urak irányításával. Jelentése: második erődítmény. Szól ez a krónika templomvárosokról, piramisokról is, kicsit közelebb hoz az Amazonas-vidék alig ismert, fel sem tárt (talán még meg sem talált) titkos településeihez. "A korábbi urak azt tanították - folytatódik Akakor krónikája - van egy hely az élet és a semmi között, ami egy másik időnek van alávetve. számukra a piramisok kapcsolatot jelentenek a második élettel."


Történelem előtti űrutazás

Valóságos csemege ez a könyv a paleoasztronautika híveinek, hiszen történelem előtti űrutazást említ. Az "idegenek" a madárnál gyorsabb hajókon repültek, mágikus köveikkel távolba néztek, nagyszerű föld alatti lakhelyeket hoztak létre. Gyönyörű a leírás a csodálatos istenek távozásáról, arról, hogy "elhamvadt aranyfejű hajójuk, mint a csillag az égen". Ezután világméretű áradás volt, klímaváltozással. A túlélők előjöttek rejtekükből, a mongulalák jó része túlélte a csapást. Visszatértek a rég nem látott istenek is. "Ragyogó arculatot hoztak újból a Földre. A kiválasztott nép ajándékot hozott... Csak kevés ember élt, hogy köszöntse a korábbi urakat." Tatunca Nara tizenkét magnószalagot beszélt tele. Elbeszéléseiből úgy tűnhet, mintha ez a jól felkészült mesztic olvasta volna Erich von Dänikent, a Bibliát, a maja kódexeket, a híres Pope Vuh-t, mindezt szakszerűen összegyúrta, megtanulta, aztán jól becsapta vele a német riportert. Természetesen minden haszon nélkül, pusztán a tréfa kedvéért..
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

oposur69@citromail.hu

(oposur, 2010.01.26 18:30)

Hopik a Plejádokon is élnek és hanem , akkor miért igen?