Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fótsomlyói Figyelő, 2004 február

 
Bugyi János írása a Fótsomlyói Figyelő 2004 februári számában


      A Kárpát-medence születése

"Kezdetben vala a Közép-Duna medence helyén démoni erejű izzó tűztenger. Azután lett a kiégett, ékesség nélkül való sziklakéreg és setétség. Szüntelen zuhog az eső és születnek a vizek, hegyek, folyók, völgyek. És lett világosság. Felragyogott a Nap. Megindul az életfakadás. A Duna-Tisza vidékén évmilliókon keresztül jön-megy az építő, pusztító tenger szétágazó, sokasodó állatvilágával. Lesüllyed a vulkánkoszorúval szépülő Alföld. Köréje gyűrődnek a hatalmas Kárpátok. A páradús földfelszínen megsokasodnak az állandóan átalakuló növények és állatok milliárdjai. Itt találkozik Európa három nagy klímaterülete. És itt szögel össze a kontinens három nagy növényvidéke. Tehát Közép-Európában vagyunk. Az Alföld erős, ártéri sztyepjén ősi tölgyerdők, nyíres, füzes lápierdők; kákás, nedves, meleg rétek; nádas, sásos, susogó mocsártengerek. Délről és keletről állatseregek vándorolnak be. A Közép-Duna-medencei édenkertben álla egy terebélyes fa. Nevezteték a fa: egyenetlenkedés fájának. Gyümölcsének evője halálnak halálával veszejtetik el. A négy főfolyóval öntözött édenkert leendő lakóinak rendeltetése: a Közép-Duna-medence kertjének békés mívelése és őrzése."




A magyar ősmúlt

A magyar ősmúltat Agaba első törzsszövetségi fősámán javaslatára kezdték el leírni /ősi időszámítás szerint 4040/, aki korábban az írást megreformálta. Erre azért volt szükséges, mert a magyar nyelv gazdagsága ezt megkövetelte. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzs-szövetség eseményeit a valóságnak megfelelően megörökítsék. Ezért történetírásunknak "Arvisura" azaz "Igazszólás" nevet adták és ezeket Agaba törzsének Ataiszból hozott aranylemezeire rótták, hogy az idő vasfoga el ne pusztítsa őket. A fősámán mellett mindig rovósámánok működtek, mivel a fősámánok látása idővel meggyengült.
Legelőször közösen lerótták Ataisz hitvilágát. Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes-óceánon, mesélik az ősi regék, amelyet Ataisznek, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tudományát is művelték. Bejárták hajóikon a tengereket és a föld különböző helyein kolóniákat hoztak létre. A főpap építette fel a 24 Hun Törzsszövetség rendszerét. Miután ősi alapokból táplálkozott, idő-állóságát is bizonyította. Agaba főpap leolvasta az agyagtáblákról, hogy a Melegvizek Birodalma volt a 24 Hunszövetség ősi otthona az utolsó jégkorszak előtt. Ez elől menekült és szóródott szét a 24 Hun Törzs a föld különböző részeire. Nagyobb részük ATAISZ-ban talált otthonra. A jégkorszak kimelegedése után Agaba ismeretszerző kalandozókat küldött a Melegvizek Birodalmába Kr. e. 4020-ban. Még találtak visszamaradt hunokat, akikkel még megértették egymást. Ezek az emberek a hegyek melegvizű barlangjaiban vészelték át a jégkorszakot. A Kárpátok övezte síkságon, völgyekben, mely területeket a hegyek láncolata védte az eljegesedéstől, időszakos termelés biztosította a megélhetést. Az ősi leírások az utolsó jégkorszak előtt 120 hőforrásról számolnak be. A fővezér vezetésével azonban csak 12 hőforrást találtak, mert a többit a lezúduló jégáradat és hordalék betemette. Elkezdődött tehát az újbóli visszatelepítés. Agaba még életében rendelkezett az ifjúság képzésére is alkalmas ismeretszerző kalandozásokról, továbbá, hogy minden 20, ill., 100 évenként kisebb-nagyobb csoportokat indítsanak a Melegvizek Birodalmába. Úgyszintén előírta a földrészek különböző részeire került hun törzsek kalandozások útján történő megkereső útjait.



Fót a magyar ősmúltban az "Arvisurában"
/Kr. u. 565-700/

A hun törzsek egy fontos találkozóra készültek, amely előreláthatólag öt évig fog tartani. Lakhelyüket Dunna-asszony folyója és a melegvíz források között jelölték ki, ahol télen-nyáron fürödhettek, nehogy megbetegedéseiket terjesszék. A hun törzseket több helységecskében helyezték el. S köztük szerepelt Fót is. Mindegyik szálláson arbagok, azaz gyógyító sámánok működtek, akik a tanácskozásra indulókat, mindennap megvizsgálták fürdés után. A szitás fürdők használata kötelező volt, étkezés után mindenki megfürdött és úgy távozott szálláshelyére.

Fóton rábukkantak a gyógyfürdők helyére

Több mint húsz évvel ezelőtt próbafúrások során a Somlyó-hegységben gyógyvíz forrásokra bukkantak. Az egyik fellelt helyen a Somlyó mogyoródi határában 79°C-os gyógyvizet (termálvizet), a bányák közelében pedig harminc fokos vizet találtak. A kutatások során meggyőződtek arról, hogy ez a forrás a Széchenyi-fürdő gyógyvíz csatornájához kapcsolódik. Elmondani se lehet, hogy mekkora jelentőségű tények ezek. Őseinkre igazán büszkék lehetünk, akik ezt a szép medencét tudatosan megvédelmezték. Mekkora műveltségük lehetett, ha ekkora tudás birtokában voltak, hogy felismerték egyrészt azt, hogy hol találnak számukra kedvező területeket, másrészt, hogy ismerték a melegvizek gyógyító hatásait? A gyógyvizek jelentősége nemcsak a betegségek kezelésére, megelőzésére terjed ki, hanem felhasználható megfelelő technikai eszközök alkalmazásával energiaforrásként /fűtésre/ is. Egyre több jel utal arra, hogy Fót sokkal régebben lakott, mint eddig hittük és tudtuk. Az avarkori sírleletek, az ős templom, a réges-régen íródott regék, és, hogy létezik a gyógyvízforrás - ez nem lehet a véletlen műve. A mi felelősségünk megvédenünk elődeink kincseit.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.