Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A palócok honfoglalása

 
A palócok honfoglalása - a 269.Arvisura alapján


      Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen meggyújtották az örömtüzeket, mert befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Földanyának, az úz nép istenasszonyának mondott hálát Bagamér a hun törzsszövetség fősámánja. Ő volt az, aki meghirdette a hunok harcát az egyik Nagyviztől a másikig. A 4460. medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at irtak. Nem gondoltak arra, hogy a hu-nok tyumenjei még az örök városig is eljutnak. Amikor a fegyverkovács úzok elindultak, az Etil folyón való átúsztatás közben vezérük Jákó olyan szerenesétlenül esett a lova alá, hogy a gerince megsérült és a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba. Egyetlen leányát, az aranyhaju Deédest küldte maga helyett, hogy dicsőséget szerezzen Joli-Tórem népének. Deédes nevelését Jákó helyett a felesége, Bősárkány irányította. A fiús természetű lány 430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a hun törzsszövetség ifjúságának hagyomá-nyos lovasversenyét, a Nagy-Süánt. Ezen az előzködésen az unokabátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes diadalmasan a célba futott. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a győztes lány három férjet válasszon magának. Ehhez Bagamér is hozzájárult, hiszen a törvények ezt megengedték. Az Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros volt; sűrű, kemény barna legény. A második a szőke magyari Eszék volt, a harmadik pedig első szerelme, Nekese, a vígkedélyű, okos úz sámán, ordoszi fegyverkovács. Deédes, az ifjú Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (430) indult a nagy útra. Bősárkány kiséretében magukkal vitték az ordoszi sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda egy napi járásra mindig előttük lovagolt, hogy a Bősárkányra bízott kegyszereket bármily támadás ellen megvédje. Deédes háromszögletű fejdíszt viselt. Ez jelképesen azt fejezte ki, hogy három férje van. A fejdísz egyúttal a termékenység jele is volt. Deédes férjei egy napi lovaglásnyira voltak egymástól. A gazdag asszony, folyton úton volt férjei között, mert egy-egy táborban csak egyik holdtöltétől a másikig tartózkodott. A férjek pedig csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással, de utána, mire a hajnalcsillag feljött, Deédes már el is indult első férjének, Marosnak a tyumenjével a nagy nyugati útra.

Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, a tanultabb Budát fősámánná választotta az Öregek tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány, Bagamér húga képviselte, mivel Deédes már a Turgai kapuban tartott őrséget, hogy a hun sereg nyugodt felvonulását biztosítsa. Atilla a 4473. medvetoros évben (433) az alánokkal összeházasodott jászok hivására elfoglalta a Jász-sikságot, és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorát. A 4474. medvetoros év (434) tavaszán érkeztek meg az altáji kabarok, és a Jász-síkság felett, a Kabar-síkságon telepedtek meg, Kassa-Aba parancsnoksága alatt. Buda a 4475. medvetoros év (435) tavaszán érkezett meg a sámánok tanácsával és feleségével, a rima-lányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A római polgárok alapította város alatti kőhegyet jelölte ki fősá-máni székhelyül, a rimalányok szállását pedig a Joli-Tórem kegyhelye mellett állították fel. Ekkor érkezett meg az úzok serege is Deédes vezetésével, és a 4475. medvetoros év (435) nyarán Deédes 20. születésnapján tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek csak akkor, mert az Öregek tanácsa a fehér-hunokat a Turgai kapuból az Etil folyón át vezényelte az új hazába, a fekete-hunok pedig a Derbenti kapun keresztül jöttek. Utolsónak Eszék tyumenje indult el. Tomaj vitéz századát ők hátrahagyták a Turgai kapuban. Azzal a paranccsal, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék majd Atilla birodalmába. Egy-két felvezető csoport egyébként is mindig kísérte a törzseket a kijelölt úton. Négy törzs soha sem érkezett meg.

Az Öregek tanácsának parancsa értelmében Tomaj százada még mindig várja őket a Turgai kapuban. Esküjüket tenger idők múltán még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották, és őrhelyüket megerősítették, mivelhogy megbízásuk örökidőkre szólt. Ami a felvonuló sokféle, de egymással hol közelebbi, hol távolabbi rokonságban álló népeket illeti, eredetileg fehér hunok voltak a mordvinok, manysi-hantik, marik, suomák, -ma finnek-, észtek, lettek, komik, vepszek, vótok, -továbbá a kaza-és széki-hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk. Bősárkány kérésére az Öregek tanácsa az úzokat háromfelé telepítette le. Maros vitéz tyumenje az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ozdintól Eszékvárig. Nekese fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző Dernő, Uzabalog és Úzon őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyaföldi kaszuk és rimalányok csoportjai szálltak meg. Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó rendelkezései még arra is kiterjedtek, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt az eszéki síkságon, a telet pedig Buda-széken fogja tölteni. A vezéri-tanácsban neki is részt kellett vennie, mert mint a törzsszövetség egyedüli nő-vezérének, neki kellett ellátnia a háziasszonyi teendőket is. De még négy vidék főzőművészetét is ismerte. A tűzhelyek mellett 48 gazdaasszony várta parancsait. Az úzok nem fizettek sámán-dézsmát, viszont a 48 gazdaasszonynak és férjeiknek, valamint családtagjainak fel kellett építeniök Buda-szék sámánközpontját.

Az úz kőfaragók és ácsok munkáját a fiatal komi-sámán, Sziktivár irányította. Vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen. Budaváron tehát éppen úgy, mint Ordoszban, az új lakosság többsége az úz mesteremberekből és fuva-rosokból került ki. Általuk a sámánváros nyelvét átvette a többi törzs is. A fuvarosokkal együtt megjelentek az úz nép kalmárjai is és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik (pestjeik) voltak Dernőn, Rozsnyón, Récén, Gerlicén és Vasváron. Maga Nekese is foglalkozott vasmunkával a róla elnevezett Nekesén. Minden törzsnek adtak valamilyen nevet; olykor megkülönböztető céllal a szomszéd törzsek is. Így volt ez az itt letelepedett úzok esetében is. Az első úz tyument vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a másodiknak a népét termelvényeikről daragúzoknak nevezték. A harmadikat a kabarok-akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen-kabarosan felső-úzoknak, akkori nyelven palúzoknak nevezték. De a Kassa-Ungvár vidéki nagy kabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legbelsőbb fekvésű településüket, Úzd sámán kegyhelyét és a hozzá tartozó részt kabarosan Ózdnak mondták. Az úzok ez ellen hiába tiltakoztak. A Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál, Biriny, Pázmány és Ladány féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába olvasztották be. Az új hazába érkező úz harcosokat Tiszavárkonyig vezette az ifjú Várkony vitéz; Matyó egykori vitézeit a Bálványtól délre telepítette le, öt községben. A többi nagycsaládnak Dernő községtől Dusa-őrhelyig jelöltek ki helyet, szabad foglalásra. Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyó vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat, azóta is ők lakják Palócföldet.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.