Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Arvisurák igaza

 

Ma is élő rokon népcsoportok

Sok írást találni manapság egyes a "magyar"-hoz döbbenetesen hasonló hangzású névvel bíró népcsoportokról. Hogy csak néhány példát említsünk, a Turán című, a magyarság eredetkutatásával foglalkozó tudományok lapjában szép tanulmány jelent meg Benkő Mihálytól, aki a Mongol-Altájon élő mazsarok­nál járt. Ennek a népcsoportnak az anyagi, szellemi kultúrája és hitvilága nagyon közel áll a honfoglaló magyarokéhoz. Ősi formájában öröklődött át náluk napjainkra a nomád pásztorvilág, a hagyományos használati és dísztárgyaival együtt. A sámánisztikus temetkezési szokásuk még ma is él. A régi mazsar temetőkben faragott kopjafák láthatók.

A Duna TV és az MTV2 többször is vetített filmet a Nepálban élő magarokról. Ez a sajátosan elkülönült nép­csoport az egyetlen Nepálban, akik a többiektől eltérően temetkeznek és kopjafát állítanak a halottaik­nak. Az ősi magar közösségek egyedüli vezetője a sámán. Ősi történeteiket rézlemezekre és kövekre leróva őrzik. A földművelésük mikéntje is sok hason­ló­ságot rejt, a kukoricakötés, szárítás, a járom és a faeke ugyan­olyan, mint bármely magyar faluban, ahol még hagyo­má­nyos módon dolgoznak.

Kazahsztánban a kazah törzsszervezetben is létezik, és tekintélyes pozíciót foglal el a "Mazsar" törzs, akik úgy tudják magukról, hogy a keleten maradt és a mongolok által legyőzött magyarok rokonai. Kazahsztán tisztelet­beli konzulátust tart fenn a magát a Nagykunság központjának tartó Karcagon.

Ezek az emberek a mai napig hűen őrzik emlékeze­tükben a közös származá­sun­kat, csak mi nem akarunk emlékezni rájuk. Persze, valóban ez a kényelmesebb megoldás, hisz kinek kellenek ilyen iszonyú nyomorban élő, szerencsétlen rokonok!

Csakhogy a történelem - tetszik, nem tetszik - nem úgy működik, hogy amire nem akarunk emlékezni, azt meg nem történtté tehetjük! Aki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs, hisz a fának sem nőhet lombja, ha a gyökereit kitépik. A természet egész egyszerűen így működik!

 

Amiről földrajzi neveink mesélnek

Amikor őseinknek a természeti katasztrófák, vagy járványok miatt újabb területekre kellett vándorolniuk szokásuk volt, hogy az újonnan birtokba vett területeken ugyanazokat a neveket adták a folyóknak, hegyeknek, települé­sek­nek, amiket már korábban is használtak. Már Ataiszon is létezett Tigris nevű folyó, Dorozsma nevű település és Gara nevű zúgó. A legtöbb újonnan kialakított település viszont bizonyos személyekről kapta a nevét, akiknek az alapításhoz valamilyen úton-módon sok köze volt. Így például a kiváló építőmester, Keve nevét őrzi Kevevára, ami azonos a mai Kievvel. A mai Magyarország területén hemzsegnek az ilyen típusú földrajzi nevek, hogy csak néhány példát említsünk: Debrecen, Buda, Szalajka-völgy, Tisza, Miskolc, Mátra, vagy akár Dunna-aranyasszony után a Duna. Bizonyára sokan eltűnődtek már utazásaik során, hogy honnan a csudából származ­hat­nak egyes települések igen furcsának tűnő nevei, mint például Lesence­tomaj, Kerkaszentkirály, vagy éppen Jászjákó­halma. Aki már ismeri az Arvisurát, az talán jobban megérti. Persze ez ugyanúgy áll határainkon kívülre is. Ha például azt mond­juk, hogy Vízkaja sámán, vagy Kuszkó vezér, ugye beugrik róluk egy öböl, illetve egy perui nagyváros neve?

Ha valaki még ezek után is hitetlenkedik, ajánljuk, hogy ismerkedjen meg Dr. Vámos-Tóth Bátor Tamana-kutatásával. Ez a zseniális ember 1976 óta folytat nyelvészeti, névelemző munkát, miközben beutazta a fél világot, s olyan szerencsés helyzetben volt, hogy betekintést nyerhetett a CIA teljes földrajzi névtárába is. Ezáltal az öt földrész 184 országában, hétezer olyan 3-4-5 név-elemből álló nevet, névszerkezetet gyűjtött össze, melyek alakszerkezeti azonos párjai mind megtalálhatók a Kárpát-medencében is, és ezeknek hatvan százaléka ráadásul magyar családi, illetve személynév is!!! Ez a tény azt üzeni nekünk, hogy léteznie kellett évezredekben mérendő világ-műveltségnek, melyeknek a fennmaradt magyar műveltség élenjáró hordozójának tekinthető. És valóban, azt mondják a rovások, hogy az utolsó jégkorszak beköszönte előtt őseink itt éltek a mai Kárpát-medencében, és igen művelt, fejlett civilizációt képviseltek.  Az eljegesedés miatt menekültek át később Ataiszra.

  

Titokzatos építmények

Teotihuacan, azaz az Istenek városa Mexikóban; Copán, maja királyi város a dzsungelben Hondurasban­; Machu-Picchu, az inkák városa, 100 km-re Cuzco-tól Peruban; különleges kőóriások a Húsvét-szigeteken, Kheopsz fáraó piramisa, és a többi gizai fáraó hagyatéka Egyiptomban, a Nazca-vonalak Peruban; a dél-angliai Dorset egyik domboldalára vésett Cerne Abbas-i óriás; Wiltshire-ben a Salisbury-síkság közepén álló Stonehenge Angliában; a Bretagne fenyveseinek és han­ga­mezőinek közepén álló Carnac ősi sugár­útja. Még bőven lehetne folytatni a sort, de hiszen ki ne hallott volna már ezekről a titokzatos építményekről?

Erich von Däniken svájci kutató azt feltéte­lezi, hogy léteznie kellett egy idegen, földön­kívüli eredetű civilizációnak, akik segítettek a földi embereknek.  Hiszen ezen építmények megalkotásához mesteri szinten kellett érteni a matematikához és a csillagászathoz. Talán akkor valóban ők adták át az ehhez szükséges tudást? Tényleg az ő utasításukra készültek a piramisok titkos kamrái? És valóban rejtegetnek benne olyan írásokat, amelyek az emberi­ség eredéről szólnak?

Nem kívánunk felelni ezekre a kérdésekre, de ha valaki megismeri az Arvisurát, könnyen elindulhat a válaszadó úton!

 

A Sirius rejtélye

A mai Mali Köztársaság területén, Timbuktu városától délre, a Bandiagara fenn­síkon él egy törzs, a dogonok. Ők a következőket mesélték Robert Temple amerikai orientalistának a világ keletkezéséről:

"A teremtés kiindulópontja a Sirius Digitariának nevezett kísérője, amely a Sirius körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Sirius körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtő erőinek továbbélését. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az "emmaya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hosszabb, vagyis jóval távolabb van tőle." Mellesleg a dogonok igen sokat tudnak más bolygókról is, sőt szerintük az egész világegyetemben rengeteg értelmes faj létezik. A dogonok között ez a tudás ősidők óta apáról fiúra száll. De vajon honnan tudhat ilyen dolgokat egy civilizálatlan természeti nép? Hiszen a mi csillagászaink csak az 1860-as évektől tudnak a Sirius A-ról, a Sirius B-ről és azok tulajdonságairól.  Ha viszont feltéte­lez­zük, hogy a régmúltban idelátogatott szíriuszi segítőink adták a szájukba ezeket az információkat, talán már nem is olyan meglepő az egész!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.