Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baratony

 
Baratony tanfejedelem tanításai


      A Bálványhegyi beavatottak szerint a Kaltes-asszony birodalmából jött Égiek közül Anyahita gyermekszülés közben megbénult. Az Égből jött tűzoszlop módjára készített oszlopokon elkezdte róni az elmúlt időket és az Ataiszban összegyűlt menekültek regevilágát. Az Égi-Birodalom mozgása szerint minden 21 600 tűzszerzési évben megrázkódik a vöröshasú cethal, s ez bonyodalmakat okoz. Anyahita 2 leánytársa eleinte csak 5 férfitársukkal szaporodott, de utána az alacsonyabb képességű földiekkel is kénytelenek voltak párosodni. Anyahita fénylő óm-jele csak egyik fiánál volt látható. A párosodási arányt ennek figyelembevételével irányították. Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan beindították a felnövő, 20-24 tűzszerzési éves ifjúság vetélkedését és a győztesek közül választották ki az óm-jelzésűek életpórját. Az 1856. tűzszerzési évben egy óriási "üvöltő Vízisárkány" csapta meg a Nagyvizet, amely hegymagasságú hullámokat okozott és a Földünk kérgét megrepesztette. A megháborgatott Földanya teste morajlott és tüzet kezdett okádni. Töménytelen tűzhányó kezdte okádni a hamufelhő és a tüzesfelhő hullámait, s a felforrt Nagyvíz óriási ködöket, majd sötét felhőket alkotott, amelyet csak ujjainkon számolható ritka napokon tudott a fényességes Nap sugaraival áttörni. A folyók síkságain dolgozó földi emberek javarésze a vizek özönében elpusztult és csak a magas hegyvidéken életben maradtakkal lehetett elkezdeni újból a termőföldek megművelését. Milyen jó, hogy a hegyek tetejére épített templomgazdaságokban minden termény magvai tárolva voltak. Beavatottjaink a mindentudó oszlopokra feljegyezték, hogy csak 23 456 tűzszerzési év múlva lehet várni a vöröshasú cethal újabb nagyarányú megrázkódását.

Az üvöltő Vízisárkány valamelyik ismeretlen leszármazottja valamilyen formában igyekszik majd a Nagy-Mindenséget ősállapotába taszítani. A Vöröshasú Cethal megrázkódása az üvöltő vízisárkány által újabb Földet hoz a Földanya kívánságára a felszínre és a bűnös földrészeket újból a víz alá buktatja. Utórezgései azonban még sokáig működésben vannak. A Nap, amely az életet adja, mindig diadalmaskodik az Üvöltő Vízisárkány fölött és Földanyánk birodalmát mindig úgy fordítja meg, hogy a jók életben maradjanak és a rosszak pedig ínségesebb vidékre kerüljenek. Ez a vízisárkány lassan növő fiókáinak örökös harca az életet adó Nappal. Egyik fiókája, a Kun-kun sárkány, aki az Özönvizeket csinálja. Az Égiek Rendjére azonban vigyáz a Nap és a földet egyszer már súroló Hold, akit azzal büntettek meg az égiek, hogy örök kísérőnk maradjon, és a Nagyvizet örök mozgásban tartsa. Napunk hűséges szolgája a Turu-sas, aki folytonos küzdelemben áll az üvöltő Vízisárkánnyal, akit Földünk közeléből sokszor magával ragad. Magasan a Nap fölé viszi az Üvöltő Vízisárkányt és a nap tüzére ráejti. A minden jót adó Nap a bennünket elpusztítani akaró kígyót elnyeli. A Nap éltető ereje diadalmaskodik az üvöltő Vízisárkány felett. A diadalmaskodó Nap bölcsességének köszönhetjük, hogy a beavatottak előre figyelmeztettek, hogy a Hun-síkságról, majd később Ataiszból is a Hun-törzsek szövetségének távozniuk kell. A Bálvány-hegyi Ráten papok agyag- és kőoszlopán sokasodtak a rovás jelek és megállapították, hogy az Égiek és a földiek keveredése folytán csak minden tömény utódban akadt egy-egy óm-jelű beavatott. Később a földiek lassan kezdtek kipusztulni, és az Égiektől származottak pedig nagyon megsokasodtak. Ezer tűzfutási évenként előbb 10 tömény évenkénti szaporulatnál, majd a harmadik ezer tűzfutási évenként csak minden 100 tömény szaporulatnál, 1-1 gyermeknél jelentkezett az Om-jel. Amikor a 8470. tűzszerzési évben Ataisz a kimelegedés és Vörös Cet rázkódása folytán elsüllyedt, ezen 100 töményenkénti, 1 beavatott az óm-jelzésű születési arány állandósult, a korábbi Kaltes-asszony birodalmából érkezett és a Földön maradt beavatottak utódaival való házasságok folytán, minden 1.000 tömény megszületett gyermekből akadt egy óm-jelzésű újszülött.



Az Égiek Rendje, a csillagok állása szerint minden 2160. évben ad egy alacsonyabb rendű beavatottat, aki majd beszélhet a Rendről. A Vízöntő jegyében álló Világhónap beszélője majd hirdetheti, utolértük Kaltes-asszony birodalmának tudását. Nem lesznek többé öldöklő háborúk. Anyahita küldetése szerint meglátogathatjuk a Holdat és a többi Égi-Birodalmakat, hogy az emberi versengést a tudásban fejleszthessük, nem pedig az egymás lemészárlásában. A Vöröshasú Cethal által felhozott földben és nagyvízi birodalmában olyan természeti erők rejlenek, amelynek kihasználása Kaltes-aszszony birodalmához hasonló jómódot teremthet. Kaltes-asszony birodalmából a Földünkön kényszerültek maradni egyes csoportok. Közöttük legutoljára Anyahita csoportja is a Földünkön maradt. Az ő utódaiból származtak azon beavatottak, akik JoliTórem birodalmában a gondtalan jólétet megteremthetik. A Holdat eleinte csak a beavatott bölcsek figyelhették, mert oly messze vólt tőlünk. Amikor azonban az Üvöltő Vízisárkány farkával a Földet megcsapkodta, mérgében a Holdat is érintette. Az hatalmas porral árasztotta el az eget és olyan közel került hozzánk, hogy majdnem olyan nagyságúvá nőtt a Földről nézve, mint a napsugár életadó ereje, csakhogy hideget árasztott felénk. Ekkor a földi emberek legbölcsebbjei már nyugodtan elmondhatták: a teleholddal ünnepeljük a Hold ünnep evéseit. Így aztán sokan a Hold-evéseket tartották a végtelen idők számítása alapjának. Így legalább ezer évig éltek. Az újonnan jöttek azonban sokkal inkább a Nap tűzszerzési évét tartották a végtelen idők számolása alapjának, mert jobbnak tartották. Ezért a késhegyig menő viták helyett Káldi és Szavárdi vezérek buzdítására inkább elhagyták Ataiszt és Káldi, majd Szavárdi földjén telepedtek le. Az öt Nagyfolyó alján keletkezett 5 várost gyakran felkeresték: Eridut, Szippart, Bab-Tibirát, Larakot és Surupakot. Mindkét csoport szálláscsinálója volt az ataiszi népeknek. Az Anyahita kívánságára épített agyag- és kőoszlopot folyton írták a beavatottak, akik, ellentétben Ataisz többi lakójával, egyistenhívő emberek voltak. Mindenkinek tisztelték az elképzelt, vagy a távoli földrészekről hozott hitvilágát, de Kaltes-asszony birodalmából hozott tudásukat csak utódaiknak adták át. Hirdették vallásuk alaptételét, amely szerint a Nagy Mindenséget az Isten teremtette és irányítja.



Kaltes-asszony birodalmából hozott vallásuk egyik legszebb példázata az volt, hogy milyen boldog és megelégedett azon ember, akinek van Istenben való hite. Anyahita a hitvilág minden mozzanatát leírta az Arvisura nevű hitvilági leírásokba. Ennek egyik szép példája Jób hite, amelyet a hun törzsek szövetségének és Uruk népének beavatottjai előtt Anyahita így mondott el: - Élt Uz országban egy Jób nevű ember, aki igen szorgalmas és dolgos volt, s minden nap imádkozva dicsérte az Urat. Ez a Jób becsületes, igazságos és istenfélő, sikerekben gazdag, szerencsés ember volt. Jób felesége 7 fiút és 3 lányt szült neki. Nagy gazdaságában 7 000 juhot és 3 000 tevét, sok ökröt, szamarat és szolgát, sok egyéb vagyont és sok jó barátot mondhatott a magáénak. Isten azonban egyszer vitába szállt miatta a Sátánnal. A Sátán azt állította, hogy Jóbot elhagyja az istenfélelme, ha elveszti gyermekeit, vagyonát és barátait. De Isten bízott Jóbban és megengedte a Sátánnak, hogy azt tegyen vele, amit akar, csak az életét nem veheti el. A Sátán az isteni engedély birtokában munkához látott. Előbb megfosztotta Jóbot vagyonától, majd gyermekeitől, egészségétől és feleségétől. De Jób minden csapás után magasztalta az Istent és akkor sem szűnt meg őt magasztalni, amikor a barátai is eltaszították maguktól: "Isten adta, Isten elvette, áldott legyen a Szent neve!" - mondotta. Végül is a Sátán meghátrált és Isten mindent visszaadott Jóbnak, amit a Sátán istenfélelmének kipróbálása során elrabolt. Az ősi vagyonát megkétszerezte és bánatát örömre változtatta. Isten az embert azért teremtette, hogy Neki szolgáljon! Hitünket nem szabad soha elveszteni!

Ez a történet Ataiszban játszódott le és a beavatottak agyagtábláikra rótták. Csak egy hiba történt: - Az úz származású beavatott, nyelvjárásuk folytán Arvisurának rótta le az ataiszi Ardvisura agyag- és kőoszlop nevét, mivel a hun nyelvben minden ilyen szót átváltoztattak. Mivel a tanulásra küldött Tiba sámán volt a hun törzsek szövetségéből az egyedüli beavatott, sok száz éven keresztül az Igazszólások oszlopát Arvisurának nevezték és a hun törzsek ezen elnevezést mindenüvé magukkal vitték. Így az ordoszi sámánképzésen is így szerepelt, Agaba is jóváhagyta.

Bizony a betegségek gyakran megtizedelték az őslakókat. Az Égből jöttek a járványok elleni beoltásokkal ellenállóbbak voltak, ezért a keresztezettek is jobban szaporodtak. A kutyák között is nagy volt a veszteség, de az Égből jött pulik ellenállóbbak voltak. A gazdáik megsértődtek, ha a nyájőrző pulikat kutyáknak nevezték.

Az Égből jötteknek nemcsak a puli volt a kedvencük. A legnagyobb Kaltes-asszony szekerén kis úszómedencében delfineket is hoztak magukkal, hogy azokkal szórakozzanak. Ezeket a delfineket aztán egy tóba telepítették, ahol azok jó nagyra megnőttek. Amikor Kaltes-asszony bolygójára visszamentek volna, a delfinek észrevették a készülődésüket és a tóból levezető folyócskán a tengerbe szöktek, ahonnan játékosan magasra szökdelve eljöttek ugyan búcsúzni, de visszamaradtak az ataiszi tengerben. Azóta már nagyon elszaporodtak. Némelyik közülük még az emberekkel is szót tudott váltani. Némelyik Égből jött csoport Kaltes-asszony szekerén beszélő madárkákat is hozott a társbolygónkról, amelyek a nyelvüket felvágva beszélni tudtak egyes szavakat, de némelyek enélkül is tudtak az emberek által használt szavakból utánozni. Az Égből hozott három robbanó szerkezetből egyet a Suva által Ataiszben felejtett elaggott pateszik a Kékleny hegységben felrobbantották a becsapás miatt. Ekkor sok ravaszul menekülő meghalt vagy elpusztult az Égiek tüzében. Kaltes-asszony bolygóján ezt a mindent pusztító hatást közömbösítették azáltal, hogy kiépítették a védelmi alagút-rendszert. Ezek az időjárás változásakor is jó célt szolgáltak, mert száz ölnyi mélységben a hideg időszakban sem kellett fűteni. Sőt arra is jó volt ez, hogy a régebbi háborúskodásuk idején az ellenség lent nem tudta a levegőt szennyezni, s így a fulladás veszély elkerülhető volt. Ezért az Égből hozott gondolatok szerint minden száz medvetoros évenként az Égi csillagok járása szerinti Nagyszala-napot csak olyan vidéken szabad megtartani, ahol a megelőző száz év alatt egy biztonságos alagút-rendszert ki tudtak építeni. Ezért az Óm-jelzésű építési szakemberek minden építkezésüknél az alsó világot építették ki először, ahonnan az egész építményük hőmérsékletét és levegő-tisztaságát szabályozni tudták. Ezen előre kiépített, több rétegű alagútrendszer védett az esetleges robbanó-szerkezetektől, hőmérséklet szabályozó volt és a levegő tisztaságát is tudta az emberi életre alkalmassá tenni. Baluki tanfejedelem oktatásaiban bebizonyította, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanó szerkezetét Tunguszkában a tungúzok felrobbantották a lelketlen hittérítők fosztogatásai miatt.



Buda özveggyé vált leányát Samasna Pistije vette el feleségül. A vele érkezett hun lovasok azonban Aran első férjének, Ten vezérnek legnagyobb fiához, Méneshez csatlakoztak és az északi, fagyos földekről lehúzódott beavatott Nap-papok vidékére lovagoltak és megalapították Ménes birodalmát. On, Ten vezér második fia azonban ott székelt Hírös pateszi kapujában és Ten vezér sírja fölé Istent dicsőítő szent templomot építtetett. Ménes és Ön birodalma összeköttetésbe lépett Ten vezér harmadik fiának, Arpachnak a birodalmával, amely a Zab folyó partján a lovasaival felépítette városát. Kurd vezér első leánya, Zimril igen megszerette a daliás ifjút és együtt építették Arpach vezér városát. Amikor Samasna Pistije lett Buda után Úr városának fejedelme, egy összejövetelt tartottak Arpach városában és ott eldöntötték, hogy az Ataisz-i fejedelmi családokat összekapcsolják, és az uruk törzs nyelvét teszik meg a papi-fejedelmek közös nyelvévé és közösen uralkodnak Égi tudású birodalmaikon. Hozzájuk csatlakozott Buda özvegye, Eridu leánya, Mari is, akinek első leánya Kurd vezér fiához ment nőül. Mari a gyermekeivel felépítette Mari városát és hajósai a nád-hajóikon járták a Tigris és a Rát folyók vizeit. Amikor Mari a vejeivel összekülönbözött, elhagyta városát és férjhez ment az özvegy Magya fejedelemhez és virágzása utolsó 8 esztendejében még gyermekeket szült: Murom, Izsma, Marami, Penza, Orsa, Káma, Bugal és Oka vitézeket. Így kapcsolódott Mari és Magyarka az Ataisz-i fejedelmi családok csoportjába.

Magya fejedelem azonban életének 52-ik tűzszerzési évében meghalt. A hun lovasok gyakori látogatásaik során összeütközésbe kerültek Magya fiaival. Ezért az Ataiszból menekülő csoportok sokaságával a felmelegedett északvidéki nagyfolyók mellé költöztek. Mire a szolid étkezési rend szerint élő Mari fejedelemasszony meghalt, 8 gyermeke már nagy családokat alapítva elárasztotta Marina birodalmát. Az összeköttetést azonban Ménes, On, Mari, Arpach és Hírös birodalmával állandóan fenntartották. Ataisz nyelvén beszélve a fejedelmi uralkodóház összeköttetését mindig fenntartották és a pateszi-pap látogatások során írásban érintkeztek. Az Égiek Rendjét fenntartották és egymásnak is a segítségére voltak. A Susa városából elüldözött 400 családdal, a gazdag hun lovas birodalommal, az indijókkal és parszikkal, valamint a szegény-hunok és Agaba népének újabb szövetségével is kapcsolatot teremtettek. A pateszik ezen látogatásokat Nippurban nyilvántartották a beavatottak titkos feljegyzéseiben. A 3 981-ik medvetoros évben Úr városában pateszivé avattak. Susa, Indijó és Léh városok érintésével Ordoszba mentem egy pateszi csoport társaságában, hogy az Ordosz-i sámánképzésen Baratony fősámánnak segítségére lehessünk. Minden Istenben hívő dicséri az Urat!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.