Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Béke és Rokonság

 
Béke és rokonság - Sáta és Bóta sámán-előzködésének története


      A magyarság eredeti őstörténetét leíró rovások (Arvisura - Igazszólás) részletesen foglalkoznak a magyarság minden lényeges cselekedetével az emberiség megszületése óta. Azon kívül, hogy ez a gigantikus mű tanulságos és hasznos olvasmány, a valósággal való nagymértékű párhuzama megérinti az embert. A Sáta helynevének történetével foglalkozó oldalunkon már volt szó erről a témáról, ez a mostani oldal annak folyományaként keletkezett. Sáta helyneve után kutatva a műnek egy részében egy bizonyos Sáta és Bóta legények, testvérek vetélkedéséről lehet olvasni. Ez a két derék cserepes-legény lett az úz törzsből sámán képzésre vezényelve, a rövidített történetet alább olvashatod. Elgondolkodtató azonban, hogy e két ifjú ember vetélkedése időszámításunk előtt (!) 2480-ban történt valahol a világban, és most, az új évezred első éveiben is a Sáta és Bóta nevű falvak valóságban is léteznek, mintegy 2-3 kilométerre egymástól...

Sáta középkori pecsétje


Lássuk tehát a részletet. Az alábbi idézet Paál Zoltán Arvisura című művéből (Püski, Bp., 1998) származik.


Béke és rokonság - Bóta fősámán rovása (Kr.e. 2480)


"Az 1560. medvetoros évben egy igen élénk, úz cserépégető fazekas legény lett az első az ifjú sámánok előzködésén. A sorozatos, betegség okozta veszteségek miatt két árva, látástól vakulásig dolgozó cserepes legény fiút, Sátát és Bótát vezényelték az úz törzsből sámán-képzésre. Egyikük sem akart menni, mert a kabar Poszáda fősámán fiai marhabél szárítás közben meghaltak és ezért mindenki vonakodott sámánságot tanulni. Hiába sírt az édesanyjuk, hogy az ő egészséges fiait miért viszik a beteges, gyengén látó, tudós ifjak közé, hiszen Sáta és Bóta még a fazekak készítését sem ismerik teljesen.

Amikor Úzdról, az úz vezérek szálláshelyéről útbaindította őket az Öregek Tanácsa, engedélyt kaptak, hogy a karámból egy-egy lovat válasszanak. Sáta a legszebb fekete csikót, míg Bóta a legerősebb sárga lovat választotta, mert arra gondolt, ez legalább jó lesz cserepeket hordani a vásárba.

A legelsőnek érkeztek Ordoszba, Poszáda fősámán Sátának adta az Aranyasszony mindent-tudó szent követ. Bóta azért is engedte elsőnek az idősebb Sátát, mert ő valójában nem akart tanulni. Azonban később Sáta átadta ezen szent követ az öccsének, mert nagyon nehezen ment neki a rovás és nem akart az állatok gyógyításában részt venni. A pusztaszeri előzködésen azonban mindketten részt vettek, mert az Arvisura törvények ezt így írták elő. Sáta fekete csikója nagyon harapós, vad ló volt és a versenyen az ellenfelek lovait összeharapdosta. Csak Bóta ismerős lovát engedte a célba futni, s így Bóta lett a Nagy Süán győztese. Így lett igen hosszú idő után Bóta a 24 Hun Törzsszövetség vezére, míg Sáta az ifjú fősámán. A hagyományokhoz híven feleségül vette Poszáda leányát, de a rovást semmiképpen nem vállalta, ezért Bóta rótta le a medvetorok történetét. (...)

Amikor az öregedő Bóta meghalt, öt fia és három lánya, valamint az egész hun törzsszövetség siratta. A kinajok egy szép emlékművet emeltek ordoszi sírja fölé, amelyen a rimalányok gondozásával mindig nyíltak a virágok.
A sámánifjak egy éven át vésték az örök emlékű rovást:     'Béke és Rokonság!' "
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.