Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr.Minya Klára: Beavatások

 
 
 
Dr.Minya Klára: Beavatások
     Manapság számtalan ezoterikus tanfolyam megszámlálhatatlan beavatást kínál, melyektől a tanfolyamok résztvevői vagy problémáik (egészségügyi, lelki) megoldását vagy legalábbis szellemi előrehaladást remélnek. Mit ad(hat)nak ezek a beavatások, és mi az, amit levárhatunk ezektől a beavatásoktól?

A beavatás valójában tudás megszerzését jelenti. A mai hivatalos oktatás ismeretek közlését biztosítja, olyan ismeretek átadásáról gondoskodik, ami a hétköznapi megélhetéshez nélkülözhetetlen. A tudás ennél több. Mindig a dolgok mögé láttat. Hadd hivatkozzak Szókratészre, aki a piactéren kezdeményezett beszélgetéseket, s kérdve-kifejtő módszerével az emberben benne rejlő tudást segített előhozni. Jézus sem iskolában tanított, de mindenki számára hozzáférhetővé tette a tudást.
A beavatások rejtett tudást feltételeznek, de Szókratész módszere és Jézus tevékenysége is azt bizonyítják, hogy nincs senki elől sem elrejtve a tudás. Megszerzése mégsem automatikus. Tenni kell érte! Bizonyos korokban pedig elrejtették, vagy azért, mert nem volt rá szükség, vagy azért, mert nem volt kivánatos nyilvános művelése.

Hogyan lehetséges ez? Ahhoz, hogy teljes figyelmünket a fizikai anyag világának minél pontosabb megértésére fordíthassuk, minden bizonnyal jót tett, hogy a nem fizikai világok felől elfordítottuk tekintetünket. Így minden energiánkat a fizikai világ minél teljesebb megismerésének szenteltük, aminek meglett áldásos következménye. Ma már szinte (!) sikerült kimerítenünk ennek minden tartományát, s a határokat döngetve ráeszmélünk, hogy vannak, lehetnek a világnak más dimenziói is. A régi ismeretek és beavatások emléke azonban fennmaradt, csak ahogy minden más is, ez is elvesztette szakrális jelentését, és az élet és halál szent kérdéseinek misztikus tudásába való beavatás lesüllyedt a vidámparkok szellem-vasutainak ijesztgetési szintjére, vagy iskolás gyerekek, esetleg újoncok rémisztgető vagy megalázó "beavatásává" vált. Van persze egy közbeeső jószándékú változata is, ami feltételezi bizonyos tudás átadását, s ennyiben a régi beavatások rokona, de biztos, hogy elegendő nekünk az évezredekkel ezelőtti ismeretek szintjén maradni?



Első lépésként tehát különböztessük meg egymástól a beavatások két nagy csoportját. Az egyik az, amit mi, fizikai testben jelenleg itt élő emberek egymásnak "adhatunk", a másik pedig a szellemi világok beavatásai. Nevezzük az első csoportot a fizikai szintű beavatásoknak, a másodikat szellemi beavatásoknak. Az első csoportban találhatjuk azokat a beavatásokat, amiket például gyógyító tevékenységre használnak vagy az érzékelések kibővítésére (harmadik szem megnyitása), esetleg valamilyen szellemi erő (pl. kundalini) testben történő felébresztésére. Ezeknek a beavatásoknak egy jelentős részénél a beavatások megvalósításakor szellemi erők is jelen vannak, és tudás átadása is megtörténik, a kérdés viszont az, hogy a befogadó valóban kész-e a befogadásra. A második csoportba tartoznak a valódi beavatások.

A beavatás olyan tudás megszerzése, ami egyben a tudat kiterjesztését jelenti. A beavatásnak mindenkor ezt kellene szolgálni. A beavatások első csoportja a fizikai világban szerzett új tudást célozza meg, amely felett bizonyos hatalmat nyerünk. A második csoportban a tudat olyan kitágulása következik be, ami a beavatások igazi céljához visz el.

A beavatások célja ugyanis az, hogy a fizikai testben élő ember a finomabb szellemi rezgések elviselésére legyen képes, és hogy a finomabb anyagi világok törvényei szerint, azokat is alkalmazva tanuljon meg élni, s tudásával segítse a magasabb szellemi erők működését, tevékenységét ill. embertársait. A beavatás sohasem csak és kizárólag rólunk szól, hanem másokért is kapjuk. Ezeket a beavatásokat mindenkor csak szellemi erők adhatják meg, sőt a beavatások végrehajtásához mindenkor a legmagasabb szellemi szintről kapunk engedélyt! Ha tehát türelmetlenül siettetjük a folyamatot, és például jó pénzért megvásároljuk akár csak a fizikai szintű beavatást anélkül, hogy már készek lennénk rá, vagy akár anélkül, hogy a legmagasabb szintről az engedélyt megkaptuk volna, azzal komoly károkat okozhatunk magunknak, mert nyitottá tesszük magunkat olyan durva szellemi erők, rezgések számára, amelyektől fizikai korlátaink amúgy megvédenének. És nem árt, ha a beavatók is észben tartják, hogy az a beavatást adó mester, akinek a tanítványa méltatlanná válik a beavatás által kapott tudásra, annak a vétke a beavatást adóra is rászáll.



Fontos tudni, hogy ha valaki elér egy magasabb szellemi fejlettséget, ami képesíti őt egy beavatásra, akkor azt a beavatást akkor is megkapja, ha különösebben nem gyötri magát utána. A szellemi beavatások ugyanis nem mindig különösebben látványos szertartások kíséretében történnek, és leginkább nem itt a földi szférában!

Ez abból következik, hogy míg az ókorban a beavatás előtt egy a külső szemlélő elől elrejett tudást kellett elsajátania a kiválasztottnak, majd rituális szertartások keretében avatták be ténylegesen. A beavatás a megszerzett tudás alkalmazását jelentette egy rendkívüli helyzetben, ami testileg, lelkileg, szellemileg teljes igénybevételt, megpróbáltatást jelentett. Ezzel szemben Krisztus leszületése, működése, tanításai és kereszthalála ezt a helyzetet megváltoztatta. Krisztus óta ugyanis mindenki részesülhet a beavatásokban. Nem kell hozzá kiválasztottnak lenni, különleges tanulmányokat folytatni, és nem kell hozzá semmilyen különleges rituális szertartást végezni, "csak" elfogadni a tanításait, és megvalósítani őket. Krisztus életének egyes mozzanatai szimbolizálják az egyes szellemi szintekbe való beavatásokat, amire a beavatások ismertetésénél kitérek. Aki elfogadja Krisztus tanait, azonosul velük, és törekszik őket a saját életében is megvalósítani, az minden földi közvetítő nélkül is hozzájut a beavatásokhoz. Erre talán Aquinói Szent Tamás a legjobb példa, akit öt éves korától papok tanítottak. Önként csatlakozott az egyik legszigorúbb szerzetesrendhez, a domonkosokhoz. Nápolyban és Kölnben tanult, majd Párizsban a Sorbonne-on és Itáliában tanított különböző egyetemeken. Rendkívül termékeny szerző is volt, sok filozófiai tárgyú írása maradt ránk. (Legismertebb ezek közül a Summa theologiae, a középkori skolasztika összeg-zése.) Élete vége felé egy reggeli mise alatt olyan misztikus élményben volt része, ami teljesen megváltoztatta személyiségét és életét: nem sokat beszélt, nem írt és nem is diktált többé. Olyan magas beavatásban részesülhetett ekkor, ami megvilágosította számára, hogy a tudatos, ésszerű tanulmányok és törekvések ugyan fontosak, de a valódi tudást, beavatást nem ezek által nyerhetjük el. Néhány hónap múlva meghalt.

A beavatás mindig! nagyobb felelősséget jelent. Tehát a meghatározott fejlődést elért és beavatott személy mindenkor komoly felelősséget visel önmaga és az egész emberiség iránt, mivel minden tettünk hatással van az egész emberiségre is. S ha a beavatott visszaél a felelősségével, vagy csak egyszerűen nem képes elviselni az ezzel együttjáró, megnövekedett lelki terheket és kötelezettségeket, bizony óriásit bukhat is! Lekerülhet egy durvább rezgésű szintre, mint amilyen szinten a beavatást megelőzőleg volt. Akkor aztán onnan megint keserves küzdelmek árán küzdheti csak fel magát, mert bizony dupla terhekkel kell szembenéznie! (Éppen egy ilyen beavatás és bukás történetét mondja el csodálatos regényében a magyar származású Elisabeth Haich!)

A beavatásoknak több leírását is ismerjük, ezek többnyire csak a megközelítés módjában térnek el egymástól, de a lényeget ugyanúgy visszaadják. Ajánlhatom ezért Rudolf Steiner Hogyan juthat az ember a magasabb világokról való megismeréshez című írását is. (Biztosan akad olyan ember, aki az ő leírásából jobban megérti majd a dolgot, mint az enyémből.)

Az itt következő leírás a beavatásokról egy a földön nemrég élt ember, jelesül C. W. Leadbeater teozófus megfigyelésein alapul, tehát magán viseli az ő személyes megfigyeléseinek torzításait éppúgy, mint az enyémet, aki ebből egy rövidített bemutatást készítek. Mivel nem tökéletes a leírás - többszörös közvetítéseken keresztül érkezett hozzánk -, nem biztos, hogy minden pontosan úgy van, ahogyan az itt leírásra kerül, de hogy a szellemi beavatásoknak itt egy helyes megközelítéséről és ezért egy - a beavatások felé való törekvéseinkben -bátran követhető útról van szó, az majdnem bizonyosra vehető. Még egy igen fontos kiegészítés, amit hozzá kell tennem a beavatások leírásához: évezredváltásunk sok olyan nem várt fejleményt is hozott, ami némiképp módosíthatja ill. felgyorsíthatja a leírtakat. Arra a meglepően sok médiumi közlésre gondolok, amik szinte ömlenek hozzánk, földi emberekhez, és amelyek többségéről elfogadhatjuk, hogy segítő erők küldik őket. Természetesen mindent meg kell vizsgálnunk, és semmit sem szabad azonnal készpénznek vennünk, de a magam tapasztalatából kiindulva azt kell mondanom, hogy ezek a közlések is azt sugallják, hogy közülünk, a Földön épp most és itt élő emberek közül meglepően sokan sok tapasztalatot szereztünk, és még több felkészítést kaptunk már - hiszen a saját őseink mi magunk voltunk! -, és folyamatosan kapunk is, amivel az alább következő írást ki kell egészítenünk. Ezt a munkát mindenkinek a saját személyére szólóan amúgy is szükségszerűen el kell végeznie, mivel mindannyian mások vagyunk, s másképp közelítjük meg és érjük majd el ugyanazt a szent célt! S mivel ezredvégi próféciák és érzékeny emberek egybehangzóan állítják, hogy korunk azért gyorsult fel, mert a szellemi beavatások a mindennapokban is tömegével zajlanak, sőt a Föld maga is a magasabb dimenziók felé indult el velünk együtt, ami biológiai átalakulásunkkal is együtt jár - ez elsősorban fizikai testünk és idegrendszerünk érzékenységét, sérülékenyebb voltát hozta magával -, a beavatások itt következő leírása leginkább a magasabb szellemi dimenziók megközelítésében, megismerésében való eligazodáshoz kíván hozzájárulni.



Lássuk tehát a medvét!

A beavatások sora a felkészüléssel kezdődik. Ehhez elsősorban bizonyos képességek elsajátítására van szükség, úgyis mint elsősorban a gondolataink ellenőrzésére. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a szavaink, de a gondolataink felett is meg kell tanulnunk uralkodni, mivel a negatív gondolatok senkire sem hoznak jót. Sem ránk, akik gondoljuk, sem arra, akiről gondoljuk. A pozitív gondolkodás előnyeit mára már széles körben elterjesztették, s a lényeget tekintve itt erről van szó. Ledbeater is Cuéra hivatkozik, aki ennek mindenfajta vallási hitrendszer nélküli hirdetője és bizonyítója volt.

Ezt követi a tisztaság. Ha ugyanis tiszták a gondolataink, a szándékaink, a cselekedeteink, tiszta a testünk és környezetünk is, akkor a gondolataink is tiszták maradnak.

Ez azonban még mindig kevés, mert szükséges az őszinteség is. Az őszinteségnek az előbb már felsorolt területeken és módokon kell megnyilatkoznia, tehát gondolatainknak, szándékainknak és cselekedeteinknek nemcsak tisztáknak, de őszintéknek is illik lenniük. Azért csak illik, mivel semmi sem kötelező, de ha nem vállaljuk önként az elvárások teljesítését, akkor bizony lemaradunk!

Mindezt kiegészíti az együttérzés mindennel és mindenkivel, mert az őszinteség csak ennek segítségével valósítható meg igazán. Az együttérzés kiterjed Földünkre, annak minden ásványára, növényére, állatára és emberére. Ebből persze még nem az következik, hogy mindennel és mindenkivel egyforma bánásmódot alkalmazzunk, hiszen a növényeket bátrabban megehetjük, mint az állatokat - ami ugye igazából nem ajánlott -, de a növényeket sem csákánnyal ütjük-verjük mint a bányában a kemény érceket, ásványokat, hanem mindent a maga helyén és módján tisztelettel kezelünk, használunk. Hiszen bárhonnan is nézzük, elemekből, ásványokból stb. épül fel fizikai testünk, amit szintén tisztelünk, becsülünk és ápolunk, hiszen nélküle nem élhetnénk ebben a csodálatos fizikai világban! S ha nem eszünk állatot, úgy embert még kevésbé kóstolgatunk, legfeljebb átvitt értelemben, s akkor is a másik teljes tiszteletben tartásával.

Én mindezeket kiegészíteném az önfegyelem kategóriájával, mert ennek segítségével vagyunk képesek a vázolt elvárásoknak megfelelni, ill. ez segít minket a fentiek megvalósításában. Ez az önfegyelem azonban nem aszkézis, csak józan önmérséklet! Ha mindezeket összevetjük Jézus példabeszédeivel, könnyű lesz megérteni, miről is van szó.

Ha mindezen képességeknek stabilan a birtokában vagyunk, akkor már igen nagy lépést tettünk meg az ÚTON, amely célhoz visz. Ugyanis az emberek tömegei a Mesterek - szellemi testben élő tanítók, segítők - számára észrevehetetlenek mindaddig, amíg ezeket a tiszta és nemes tulajdonságokat ki nem fejlesztik magukban. Leadbeater érzékletes leírást ad a dologról, ugyanis Mestere a magáéba emelte tudatát, hogy így megláthassa a Földön élő emberek millióit. Ekkor ő azt látta, hogy ha valakiben a legcsekélyebb jele mutatkozik a fenti tulajdonságok kifejlődésének, vagy az arra való törekvésnek, akkor az oly élesen szembeötlik a Mesterek számára, mint az éjszakai sötétségben a világítótorony fénye. Ebből egyenesen következik, hogy ha valaki őszintén és tisztán törekszik a finomabb szellemi dimenziók felé, azt a Mesterek nem tudják nem észrevenni, s ha egyszer észrevették, többé nem veszítik szem elől, és azután segítik, mindenképpen támogatják!

Ha kellőképpen felkészült már a tanítvány, akkor először a próbatanítványság ideje következik. Ezt úgy kell felfogni, hogy a Mesterek próbára teszik a tanítványt. A próbatételek azonban csak a mindennapi életből valók, egyszerű, hétköznapi helytállásokról van szó. A próbatanítványnak pedig Mestere segítsége nélkül kell helytállnia. Azt kell bebizonyítania, hogy valóban rendelkezik az előbb felsorolt tulajdonságokkal, mert csak ebben az esetben képes helytállni azokban a helyzetekben, amelyekben már a Nagy Fehér Testvériség szellemi munkáját segítheti itt a földi, fizikai közegben. A próbatanítvánnyá fogadás az asztrális szinten történik, és nincs mindig jele a fizikai síkon.

Ugyancsak Leadbeater írja le az egyik találkozást a próbatanítványok és Kutumi Mester között. A találkozás egyik lényeges momentuma volt, amikor a Mester elmondta, hogy a feladatuk az, hogy megtanuljanak úrrá lenni a testük felett, meg kell feledkezniük saját magukról azért, hogy másoknak segítsenek. Le kell győzni a szenvedélyeiket, hogy a világ isteni fejlődési terve megvalósulásáért önzetlenül tudjanak dolgozni. A Mester megkérdezte őket, hogy akarnak-e ebben a Testvériséggel együttdolgozni, s amikor igenlő választ kapott, megáldotta őket. Amíg valaki csak jelölt, addig még sok tévedését elnézik, de ha már tanítvánnyá fogadják, nincs része elnézésben, hibáiért súlyosan meg kell fizetnie. Már a tanítvány is sokkal drágábban megfizet a tévedéseiért, hibáiért, mint egy átlagember.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.