Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Különös végrendelet

 
 
 
  
      (...)Magyarországon elsősorban Attila legendás sírja után folyt a kutatás évszázadokon keresztül, erre azonban most nem térünk ki, inkább egy XVIII. századból származó állítólagos végrendeletről ejtenénk szót, amelyben a piramisok feltételezett kincseskamráiról szóló arab legendákkal rokon leírás olvasható. A végrendeletet (amelynek több későbbi másolata és változata ismert) a kolozsvári Varga Pál írta halálos ágyán 1716.július 26-án. A szöveg kezdő sorai szerint, amikor az örökhagyó ifjú korában tudomást szerzett az erdélyi Cigány-havas kincsesbarlangjáról, két társával nekivágott, hogy felkutassa azt. Útjuk első része a két Szamos közt található várromig vezetett, ahonnan egy szurdokban csörgedező patak mentén jutottak el a barlang bejáratáig. A kincskeresők a barlang nyílásán áthatolva egy fényesen kivilágított terembe jutottak:



"...kétfelől két megkötött agarat látánk, fekete szeműeket, fogukat elvicsorították vala, s mind a hárman ottan elrémülénk... szekercével ütni kezdők az agarakat, hát tiszta ezüstből valának, ottan elébb menvén látánk két oroszlányt, felette fényeseket, ezek mind aranyból valának, a szemeik drágakövekből. Tovább menvén, hát egy ember aranyszéken ül, a jobb kezében aranyos botot felhúzva tart vala, de már semmit sem félénk: széke drágakövekkel rakatott vala és tündöklik, mint sötétben az napfény. A kép pedig Dárius vala, és Dárius előtt álla tizenkét koronás király, kik aranyból öntettek... Azon belül egy pincét, irásokat is látánk, de nem tudtuk olvasni, mert sem magyarul, sem diákul nem vala... A pincén belől látánk egy arany ajtót, betekinténk oda, hát egy asszony arany széken ül, fején aranykorona vala, kimondhatatlan fényességgel, hogy a szemünk fényét csaknem elvette, előtte hatvannégy aranyból öntött leány... Mindezeket megnézvén mondánk egymásnak: ideje, hogy már innen elmenjünk. Ott mi mind megrakodánk, és békével kijövénk, és apró kövekkel kirakók a luk száját. Ott mi hárman megesküvénk, hogy egyik a másik nélkül oda nem megyen, azután elszéledénk... Ez a pince a Cigány-havason vagyon, a kútnak folyamatján eránt, ami a Hideg-Szamosba foly. Ha az úgy nincsen, amint elbeszélem, ímhol most halálnak fia vagyok, az Isten az ő szent országát soha meg ne engedje látnom és bűnömet soha meg ne bocsássa, hanem az örök pokolra, mind testestől mind lelkestől vessen, ha ekképpen nem volt a dolog. Anno 1716, 26,juli. Varga Pál m.p."

Yliaster Daleth, Harmadik Szem, 1999.március.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.