Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mária-Terézia Ózdon

 
 
 
Mária-Terézia Ózdon - (A 336. Arvisurából) Balkár sámán rovása 1760-1765
      Baskíria népe 1740-ben fellázadt a hittérítők ellen. Vezérük, Kara-Szakál anyai ágon Gyarmat törzséhez tartozott. Amikor az ortodox papság Baskíria szabadságharcát leverette, a maroknyi baskír-magyarság többsége a Visera melletti manysiföldre vándorolt; a Jenő törzsbeli kisebbik része Balkár sámánnal nyugat felé vette útját. Kara-Szakál a Tebol melletti csatából kaza-hun földre menekült. Ott egy darabig Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton visszajött Baskíriába, de a papság besúgói rajtaütöttek. Egy teljes napig tartott a harc Füzesgyarmat körül. A végén a papság vitézei visszavonultak. Kara-Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült. Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és a csatakürtjét, amit Gyarmat törzsének vénei a szabadság kürtjének neveztek. Egy reggel már nem volt semmi ennivalójuk, ezért fiait ott hagyta a barlangban a tűz mellett, s elment halászni. Fogott is a Jajvában egy tarisznyára való halat. Nagyon belémerült a halászásba és nem vette észre, hogy közben egy medve a tarisznyában levő halat dézsmálja. Megfújta a kürtjét. Erre a medve elfutott az erdő felé. Kara-Szakál visszatért a gyermekeihez. Amikor a barlanghoz ért, meglepetve látta, hogy fiai egy medveboccsal játszanak. Nemsokára megjelent az anyamedve is, de Kara-Szakál leszúrta a kardjával. Nemsokára megérkeztek a lovasai is, kordélyon hozva a kis bocs apját is. Az öreg táltos a barlang előtt tartotta utolsó medvetorát.



Mire eljött a tavasz, meghalt; testét a barlang előtt a legmagasabb nyírfára kötötték. Az ifjú Balkár táltos téli ráérő idejében egy új bálványt készített, a régit pedig új kegyhelyük szentélyében helyezték el. Ettől kezdve minden évben egyszer eljöttek a szent barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világ-felügyelő Aranyfejedelemnek, az ifjúság Hadur-Tóremjének. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura-vidéki Vasbálvány tájára költöztek. Balkár 5 éves sámánképzés után a Jenő törzsbeli ifjú táltosokkal elindult Magyarország felé, kötelező rokonlátogatásra. Mescser földön áthaladtukban újabb sámánok csatlakoztak hozzájuk. 1765. nyarán értek a Doma sámán rovásából ismert Ózd kegyhely biztonságos vidékére. Ózdnak ekkor nagy eseménye volt: a vasfinomító földesúr fogadta az uralkodót, Mária-Teréziát, aki ezt a hívét még testőri szolgálatának idejéből ismerte. Ózd kegyhely ebben az időben a Csákányi nemesek leányági leszármazottainak, a Patakiaknak a birtokában volt. A harmincéves nagy kolera járvány idején csak egy leány, Zsuzsánna maradt meg közülük. Zsuzsánna a Bethlen Gábor segítségére idejött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből a házasságból származott a vasgyártó, Nagyrőce, Jolsva, Vashegy és Szirk környékén elterjedt Stellár-dinasztia. Az övék volt az ózdi vasfinomító is. Sok fegyvert készítettek. Nemességet is nyertek. Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye testőrnek küldte Bécsbe. András, Mengyi Arzén legényével együtt hamarosan közkedveltségnek örvendett a Burgban. Mária-Terézia férje egyszer olyan helyzetben kapta Andrást, hogy nem volt más kiút és Andrásnak feleségül kellett vennie Czékus Évát, azt az udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt. A hétéves háború után Mária-Terézia 1765-ben országjáró körútja során Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett Andrással és Mengyi Arzénnel. Stellár András végigkísérte a királynőt a gömörmegyei vasgyártók városaiban. Balkár egyszer megkérdezte Mengyi Arzént, hogy milyennek tartja a császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában töltött egy éjszakát. Arzén azt felelte: �Olyan, mint a hideg kút.� A rokonlátogató sámánok egy darabig követték a császárnő kíséretét, majd Körmöc kegyhelyét keresték fel. Itt egyik társuk, Udmurt-keremet vadászat közben egy szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy kőszikla alatt temették el. Nyughelyét a sámánok kegyhelynek nyilvánították és a kőfalon Balkár rovásaival hagytak örök emléket ottjártukról.

Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye reá nem vonatkozott semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván és Kúntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban szabadon értékesíthette. Az úz vasgyártók ezen a hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de a lerakatuk Ózd kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé innen indultak ki furmányosaik a vastermékekkel. Balkár sámán csoportja 5 évi rokonlátogatás után visszatért Baskíriába. A rokon népek között tett látogatását versben énekelte meg.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.